Versek

 

"Talán azt gondolod, nincs benned semmi különleges. Talán úgy érzed, startvonalhoz állnod sem érdemes. Talán nincs egyetlen érv sem, ami igazán melletted szólna, talán azt, hogy te vagy az egyetlen, még senki sem mondta… Talán nincs semmid. Csak egy álmod. Ami elvarázsol, éltet és arra vár, hogy álmodd... Talán minden, amid van, az elszántságod. Az egyetlen versenyszám, amiben felülkerekedhetsz, eget rengethetsz, amiben mindenkit kenterbe verhetsz! Az egyetlen, amiért egyszer még a dobogó legfelső fokára léphetsz! Talán ez jutott neked... és nem is sejted, milyen naggyá tehet... azt földi javakban egyszerűen nem mérheted! Hisz, mit ér az előny, ha nem izzik benne szenvedély, akarat, vágy? Ha hiányzik belőle a tűz, a szív, s csak lehull a magasból, mint egy elkorhadt faág? Meddig jutnak azok, akik későn kelnek és korán fekszenek? Míg te épp az ellenkező módon éled az életed… A végén csak az marad talpon, aki a legjobban akarja, míg más már rég feladta. Tehetségét majd gőgösen vádolja: nem elég, hogy jó vagyok? Nem, nem, az idő, hidd el, ezt mindenkinek megtanítja. Csakis a harcosoknak dolgozik, még ha olykor más arcát is mutatja…"

Manna OWell 2014-09-23


"Amikor úgy tűnik, hogy minden ellened van, emlékezz rá, hogy a repülő is a széllel szemben száll fel, nem vele együtt."

Henry Ford
2014-05-15


Ha tetszik, akkor az enyém.
Ha az én kezemben van, akkor az enyém.
Ha el tudom venni tőled, akkor az enyém.
Ha nemrégen nálam volt, akkor az enyém.
Ha az enyém, akkor soha nem tűnhet úgy, hogy a tiéd.
Ha épp építek valamit, vagy kirakóval játszom, akkor minden alkotóelem az enyém.
Ha úgy néz ki, mint az enyém, akkor az enyém.
Ha én láttam meg először, akkor az enyém.
Ha játszol valamivel, és leteszed, akkor automatikusan az enyém lesz.

Ha eltört, akkor a tiéd.

Rob Parsons
2014-05-14


"Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs. Valakinek lenni a semmiből. Nem a legkisebb, hanem a legnagyobb ellenállást keresni. Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen."

Hamvas Béla 2014-05-13


 

"Kétféle lehetőségünk van az életben: elfogadni a körülményeket úgy, ahogyan vannak, vagy elfogadni annak a felelősségét, hogy megváltoztatjuk a körülményeket."

2014-05-12:Denis Waitley


Az élet igazságai

“Az anyaság alázat. Szolgálat és lemondás.

Élethosszig tartó aggódás. Önismereti lecke.

Kétkedés és hit magadban. A hited őbenne.

Az ő hite tebenned. Bizonytalanság és bizonyosság egyszerre.

Könnyek a zuhany alatt. Végtelen fáradtság.

Végtelen káosz és mindent elsöprő harmónia.

Ismeretlen szívelszorulás.

A szeme a szívedben. A hangod az övében.

A mosolya mindenhol. Az illata a lelkedben.

Szövetség vele. Az anyaság kötelék.

Ragaszkodás és elengedés.

Kérdések magadnak, válaszok magadtól.

Az anyaság áldozat. És mindenek előtt hála.

Hála annak, akit megszültél; és annak, aki téged megszült.”

Forrás: Kőváry Anett


Kálnay Adél: Hamvadó idő

Látta nagyanyámat valaki,
amikor kezét a kilincsre tette,
és benyitott a homályos szobába?
Nagyapám már ott feküdt az ágyon,
az utolsó mosoly szája szögletében,...
kezét összekulcsolva szépen,
ahogy feküdni szoktak az álmodók,
akiknek szép képeket vetít
a hosszú éjszaka.
Akkor nagyanyám odament az ágyhoz,
és végighúzta kezét a hideg homlokon…

Ki látta azt a kezet,
ráncaiban a nehéz éveket?
És már ment is, nem időzött,
mert dolog volt nagyapám körül,
tenni kellett a gyertyákat, virágot,
ott volt még a tükör is takaratlan.
Meg sem állt a barna fényű kép előtt,
amelyen mirtusszal fején illeszti arcát
ahhoz a szép férfiarchoz.
- Mert olyan szép ember volt a nagyapád,
hogy amikor a boltba belépett…

Ki látta nagyanyámat, amikor piros
arccal cukrot mért a boltban?
Mézszőke copfjai lesöpörték
az elszóródott szemeket a pultról,
és nem mert az ajtóra nézni,
ha az a szép ember lépett be rajta.
Egyszer a kezük összeért,
és sima volt még az a kéz, mint a bársony.
Csak arrébb rebbent, nem menekült,
hanem ott maradt ötven évig,
rebbenésnyire tőle.

Ki látta azokat az éveket?
Ki látta bennük nagyanyámat,
ahogy hordozza csendben terheit,
aztán végül már inkább csak álldogál,
ablaknál, kerítésnél, temetőben,
vagy a buszra várva álldogál
a permetező esőben, könnyű szélben,
és megadóan tűri szótlanul,
ahogy lassan szürke port szór
hajába a hamvadó idő…


 

Forrás: Hegedűs Sándor oldala 2014-04-02


Csak ésszel

Nem kell túlkomplikálni. Ha egy férfi látni akar, ő keres. Ha veled akar lenni, megteszi. Nem egy nőnek kell őrült módjára, tíz körömmel belekapaszkodva mindent feláldozni. Csak ésszel. Egyébként is, akinek a figyelméért harcolni kell, az már rég nem jó. A legjobb dolgok maguktól jönnek. Erőlködés, játszmák, és buta hisztériák nélkül, tisztán, csak úgy belehuppannak az öledbe, amikor nem is számítasz rá. De ha elmegy, hagyd. Ha megteszi, fogadd el. Aki elmegy, az nem a tiéd. Aki elmegy, az sosem ért ide igazán. Majd jön olyan, aki fél percet sem tud lélegezni nélküled, mert annyira kellesz neki. Levegőt fog kapni, meg minden, de csak igazán akkor él, ha mellette vagy - és ezzel te sem leszel másképp. Feltöltöd és feltölt téged. Támogat és melletted áll. Harcoltok mindennel, együtt, és erőt merítetek egymásból. Mert ami jó, az valami ilyesmi. Ott aztán nem lesz megalázkodás, vagy épp önfeladás. Csak az van, hogy hisztek egymásban, és húztok előre. Az összes többi csak gyerekes és szükségtelen játszma.

Forrás:Mindegyben Blog 2014-03-16


Juhász Gyula: Szerelem

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Forrás: Hegedűs Sándor 2014-03-16


Az élet döntések sorozata. Van, amikor sokat gondolkozunk, kattogunk. Pedig semmi mást nem kellene tenni, csak élni. Cselekedni. Szeretni. Választani. Élvezni. Jóvátenni. Boldognak lenni... Élni...
Forrás: Csabai Márk


"Az erősről lepereg a bántalom vagy nem is érinti meg. csak akkor száll harcba, ha a sérelem nem őt érinti, hanem egy nagyobb igazságot is, amelyet képvisel. Légy erős, önbizalommal teli és legyőzhetetlen."

Forrás: Müller Péter

2014-03-13


Janikovszky Éva: A tükör előtt

Egy kamasz monológja

Pocsék vagyok, fantasztikusan pocsék. Hiába bámulom magam a tükörben, ez napról napra csak rosszabb lesz. A legfantasztikusabb az, hogy észre sem vettem, mikor lettem ilyen pocsék. Mert tavaly még egész normális srác voltam, az tuti, arra még emlékszem. Nem is néztem én akkor sose tükörbe, csak ha véletlenül nekimentem.

De most muszáj, most folyton bámulnom kell magam, merthogy ilyen fantasztikusan pocsék lettem. Kész látványosság.

Mással azért arénáznak otthon, hogy borotválkozzon rendesen, velem meg azért muriznak az öregek, hogy miért nem mosdok. Mintha azt a piszkot le lehetne mosni! De nem értik, egyszerűen nem értik, hogy nekem az a piszok a szakállam, és az nem jön le.

Tavaly is piszkos voltam, emlékszem rá, hogy piszkos voltam, de az legalább normális piszok volt, az lejött, ha megmosdottam.

És tavaly a fejem is akkora volt, amekkorának egy normális fejnek lenni kell egy normális nyakon. Az idén a nyakam megnyúlt, a fejem meg összement. Fantasztikus. Csak tudnám mitől van ez? Ha legalább a hajam göndör volna, de semmilyen. Ezt a vackot se növeszteni nem érdemes, se levágatni, mert ez nem haj, ez pókháló, ez ökörnyál. Más pontosan tudja, hogyan fésülködjön, de ezt fésülni se lehet.

Ha előrefésülöm - ronda, ha hátrafésülöm - ronda, ha elválasztom - akkor még rondább. Fantasztikus.

És a szemem! Nem arról van szó, hogy nem szép, az nem érdekel. De az, hogy még nézni sem tudok vele normálisan, az mégiscsak sok. Nem mintha rosszul látnék, prímán látok, azzal nincs baj. Hanem a nézésemmel, mert az mindenkinek az idegeire megy. Mert ha figyelek valakire, és érdekel is, amit mond, akkor az én szememben nem az érdeklődés csillog, tuti, hogy nem, mert biztos, hogy rám szólnak: Mit bámulsz olyan hülyén? Ezért aztán nem is szívesen nézek arra, aki beszél hozzám. Akkor persze az van, hogy: Hozzád beszélek, fiam, nem a falnak, ne vágj olyan unatkozó képet!

És a számmal ugyanez az ábra. Én azt se tudnám, hogy van, ha nem figyelmeztetnének rá: Most mért húzod el a szádat? Már semmi nem tetszik? Pedig én semmit nem csinálok vele. Egyszerűen olyan. Ferde. Tavaly még teljesen normális volt. Hát nem fantasztikus? És amikor már végre elfelejteném az egész ronda képemet, és végre nevetek, mert jó kedvem van, akkor tuti, hogy bejön a megjegyzés: Pont úgy röhögsz, mint a fakutya! Ettől persze mindjárt elmegy a kedvem, akkor meg az a baj. Hogy te milyen fancsali pofákat tudsz vágni!

Hát ilyen vagyok. Jobb rá se gondolni, de muszáj, mert más, ha más a feje ilyen pocsék, legalább különben normális.

De én sovány vagyok. Belőlem soha nem lesz izompók, soha életemben, pedig egészen normális kissrácnak indultam. Tavaly még volt rajtam izom, a karomon, a lábamon, volt vállam, meg minden. Sose néztem tükörbe, mert nem érdekelt az ügy, de tudom, tavaly volt rajtam izom, normális formám volt. Az idén meg: mint akin átment az úthenger, piszokul megnyúltam, vékony a karom, vékony a lábam, eltűnt a vállam. Hiába veszek fel két pulcsit, hogy mutassak valamit, mintha vállfán lógna.

Más, ha más ilyen piszokul sovány, legalább tud lezseren mozogni. Lezseren, mintha direkt volna ilyen sovány. De én hiába himbálom magam, hiába járok zsebre dugott kézzel, görnyedt háttal, hiába dobálom a lábam, hiába csoszogok, nincs benne semmi elegancia. Próbálhatok én akármit, rajtam már semmi sem segít.

Pocsék vagyok, fantasztikusan pocsék, nem csoda, ha a Kati rám se néz.

 


" A hibát a legkönnyebb megtalálni, de a megoldásra kell törekedni!"

Forrás: Takács Erika

2014-03-10


Tanács a televíziózással kapcsolatban

Az a legfontosabb dolog
(A gyerekekre gondolok),
Hogy SOHA, SOHA nem szabad,
Hogy tévéműsort lássanak –
Sőt, legjobb, ha a bárgyú láda
Már be sem kerül a szobába.
Amerre csak jártunk, a tévét
A gyerekek szájtátva nézték.
Két-három óra meg se kottyan,
Csak néznek, míg a szemük kipottyan.
(Múltkor is láttunk egy helyen
Tíz szemgolyót a szőnyegen.)

Csak ülnek, néznek, néznek, ülnek,
Míg hipnózisba nem kerülnek,
S a sok szennytől, mit egyre néznek,
Olyanok lesznek, mint a részeg.
Ó, persze, tudjuk, csendbe vannak,
A falnak fejjel nem rohannak,
Nem kezdik egymást hasogatni,
Hagynak nyugodtan mosogatni,
Míg fő az étel, hűl a lekvár –
De azon eltűnődtetek már,
Hogy ez a rémséges doboz
Miféle dolgokat okoz?

ELSORVASZT MINDEN ÉRZETET!
MEGHAL BELÉ A KÉPZELET!

Az észt betömi, eldugítja!
A gyereket úgy elbutítja,
HOGY TÖBBÉ BIZTOSAN NEM ÉRT MEG
TÜNDÉRVILÁGOKAT, MESÉKET!
Az agya lágy lesz, mint a sajt!
FEJÉBEN DUDVA, GAZ KIHAJT!
NEM IS TUD MÁST, csak nézni majd!
„Na jó! – mondjátok majd. – Na jó!
De ha a televízió
Nincsen, mivel foglaljuk el
A drága gyermekünk, mivel?”
Ezt fogjuk akkor válaszolni:

Míg nem volt még e bamba holmi,
Míg e szörnyet fel nem találták,
Mit csináltak vajon a drágák?
Hát elfelejtettétek volna?
Ezt mondjuk lassan, szótagolva:
OL… VAS… TAK…! És OLVASTAK és
OLVASTAK, s még ez is kevés
Volt nekik, OLVASTAK tovább!
Fél napjuk olvasásból állt!
A polc könyvekkel volt tele,
A föld, az asztal is vele,
S az ágy mellett, a kisszobába
Még több könyv várt elolvasásra.
Sok szép mese, volt benne sárkány,
Volt indián, cet és királylány,
Kincses sziget, és messzi partok,
Hová sok csempész lopva tartott,
Kampó kezű, komor kalózok,
Egy elefánt, ki csak hallózott,
És rémes, éhes kannibálok,
Üstbe ki tudja mit dobálók…

Mily könyveken busult-vidult, ó,
Az a sok régi-régi lurkó!
Hát kérve kérünk titeket,
A tévékészüléketek
Dobjátok el, s mi hely marad,
Oda tehettek polcokat,
A polcra végig könyveket,
Hadd ontsanak csak könnyeket,
Hadd rúgkapáljanak a kölkök,
A nyelvük hadd legyen csak öltött –
Ígérjük, nem kell félnetek,
Ha vártok egy vagy két hetet,
A drágalátos gyermekek
Egyszercsak rájönnek maguktól:

Egy könyvtől lennének nagyon jól.
S ha már olvasnak ők – juhéj!
Szívükben árad szét a kéj,
Érzékeik kiélesednek,
Nem értik majd, hogy mit szerettek
Az émelyítő, a silány,
Hülye, idétlen masinán.
S azok a drága gyermekek
Hálásak lesznek majd neked.

Forrás Hegedűs Sándor: Roald Dahl: Tanács a televíziózással kapcsolatban
[fordította: Varró Dániel]
2014-03-09


Az érintés hatalma

Vajon miért van az, hogy egy nehéz pillanatban egy ölelés többet jelent az okos vigasztalásnál és miért gyógyítja hatékonyan az anyai puszi a lezúzott térdet? Van-e jó és rossz érintés? ..és vajon mennyi simogatásra van szükségünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a világban?

Harlow és a kismajmok

Harry F. Harlow viselkedéskutató 1966-ban kismajmok viselkedésén vizsgálta a testkontaktus, a fizikai ingerek hatását a testi-lelki fejlődésre. Anya nélkül nevelt majmok ketrecébe, drót, vagy szőr "anyát" helyezett. A vizsgálat eredményei szerint a "szőranya" mellett felnövekvő majmok sokkal kisebb zavart szenvedtek el, míg a "drótanya" mellett felcseperedő kisállatok kapcsolatkialakítására, intim életre és anyaszerep ellátására képtelen majmokká váltak.

Kisgyermekkor

Az érintés iránti igény csecsemő, kisgyermekkorban a legerősebb. Ebben az életszakaszban a kellően sok testkontaktus a szellemi-érzelmi és fizikai fejlődés elengedhetetlen feltétele. Nagyszámú kutatás igazolja, hogy a korai életkorban elszenvedett érintéshiány gyakori betegségekhez vezet, illetve a későbbi életszakaszban pszichés zavarok szempontjából veszélyeztető tényezőként hat. Csecsemőotthonban és börtönben - édesanyjuk mellett- nevelkedő csecsemők összehasonlításakor is egyértelmű különbség mutatkozott, az anya közelsége a rossz körülmények negatív hatását is jelentősen csökkenti.

A felnőtteknek is szüksége lenne rá!

Léteznek vizsgálatok, melyek szerint napi 4-15 simogatásra van szüksége egy felnőtt embernek ahhoz, hogy jól érezze magát, és bár szerintem testkontaktus igénye nem írható le statisztikai átlagokkal- kultúrától, személyiségtől, életkortól, élethelyzettől is függ -abban egyetérthetünk a kutatások eredményével, hogy érintés iránti szükségletünk felnőtt korunkban is jelentős.

Jó és rossz testkontaktus

Ahogy a kisgyermeknek, úgy a felnőtt embernek is szüksége van testkontaktusra, ugyanakkor a nagyvárosokban elszenvedett nemkívánatos fizikai érintkezések pl. egy zsúfolt buszon, pont ellentétes hatással bírnak. A testkontaktus kialakításának nyilvánvaló feltétele, hogy a másik ember behatol az intim zónánkba. Ha olyan ember teszi ezt meg, akinek erre "felhatalmazása" van (pl.szerelmi kapcsolatban, szülő-gyermek kapcsolatban) az jó érzéssel tölt el, de ha idegen emberek teszik, akkor annak inkább feszültségnövelő, stresszkeltő hatása van. A testkontaktus kialakításának még ismerősök között is erősek az íratlan szabályai, és a "szabálytalan" érintés a hatalom, a dominancia kifejezése is lehet- ami szintén nem feltétlen kelt jó érzéseket (pl. a kezét tartósan a beosztott vállán nyugtató főnök).

Mire van hatással az érintés? Pár példát arra, hogy a kutatások szerint még a legjelentéktelenebb érintésnek is hatása van: ha a pincér és a vendég közt létrejön egy minimális testkontaktus, akkor a pincér több borravalót kap, a kosárlabda játékosok meccs közben gyakran fizikai érintéssel (vállon veregetés) adnak egymásnak pozitív visszajelzést, végül a vizsgálatok szerint tartósabbak és nagyobb elégedettséget nyújtanak azok a házasságok, amelyekben gyakori a testkontaktus, az ölelés, a simogatás!

Amikor a jó is rossz

Harlow drótanyán nevelt kismajmai anyaként elutasították a testkontaktust saját kicsinyeikkel is. Akik gyermekkorukban kevés simogatásban részesültek, vagy épp más traumatikus élményen estek át (mint pl. a testi zaklatás), nehezen fogadják el, kellemetlennek érzik az érintéseket. A fizikai kontaktus elutasítása mind a párkapcsolat kialakítását, mind a szülői szerep sikerességét veszélyezteti. Sokat segíthet ebben az esetben a táncterápia, vagy épp a weight flow contact, melyek segítenek feloldani a lelki gátakat.

Minél többet adsz, annál többet kapsz!

Ne sajnáljuk a simogatást, az ölelést, a nagy puszikat, sétáljunk kézen fogva, vagy dögönyözzük meg a gyerkőcöt és soha ne felejtsük el, az érintés soha nem lehet egyoldalú!

Forrás: Lelkizóna.hu- Kovács Szilvia Tanácsadó szakpszichológus írása 2014-03-08


Gabriel García Márquez

BÚCSÚ AZ ÉLETTŐL

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené,
hogy én csak egy rongybábu vagyok,

és még egy kis élettel ajándékozna meg,
azt maximálisan kihasználnám.

Talán nem mondanék ki mindent,
amit gondolok,

de meggondolnám azt,
amit kimondok.

Értéket tulajdonítanék a dolgoknak,

nem azért, amit érnek,
hanem azért, amit jelentenek.

Keveset aludnék,
többet álmodnék,

hiszen minden
becsukott szemmel töltött perccel
hatvan másodperc fényt veszítünk.

Akkor járnék, amikor mások megállnak,
és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.

A férfiaknak bebizonyítanám,
mennyire tévednek, amikor azt hiszik,

az öregedés okozza a szerelem hiányát,
pedig valójában

a szerelem hiánya okozza az öregedést!

Szárnyakat adnék egy kisgyereknek,
de hagynám,

hogy magától tanuljon meg repülni.

Az öregeknek megtanítanám,
hogy a halál nem az öregséggel,
hanem a feledéssel jön.

Annyi mindent tanultam tőletek, emberek...

Megtanultam,
hogy mindenki a hegytetőn akar élni,
anélkül hogy tudná,

hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.

Megtanultam,
hogy egy embernek csak akkor van joga

lenézni egy másikra,
amikor segítenie kell neki felállni.

Annyi mindent tanulhattam tőletek,
de valójában már nem megyek vele sokra,

hiszen amikor betesznek abba a ládába,
már halott leszek.

Mindig mondd azt, amit érzel
és tedd azt, amit gondolsz.

Mindig van másnap,
és az élet lehetőséget ad nekünk arra,
hogy jóvátegyük a dolgokat.

Senkinek sem biztos a holnapja,
sem öregnek, sem fiatalnak.

Lehet, hogy ma látod utoljára azokat,
akiket szeretsz.

Ezért ne várj tovább, tedd meg ma,

mert ha sosem jön el a holnap,
sajnálni fogod azt a napot,

amikor nem jutott időd
egy mosolyra,

egy ölelésre,

egy csókra,

és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz,
hogy teljesíts egy utolsó kérést.

Tartsd magad közelében azokat,
akiket szeretsz,

mondd a fülükbe,
mennyire szükséged van rájuk,

szeresd őket és bánj velük jól,
jusson időd arra, hogy azt mondd nekik,
"sajnálom",

"bocsáss meg",

"kérlek",

"köszönöm".

Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért.

Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek,
mennyire fontosak neked!

2014-03-05


„Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget,

egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget.”

Winston Churcil
2014-02-27

Légy tökéletes nő, ha beledöglesz, akkor is!

Csajok, olvassátok el!

Forrás: Hódos Hajni írása 2014-02-26


"Jogom van fölfelé nézni. Az égre, a sűrű felhők mögött látható egyetlen csillagra - ha odalent vihar, eső vagy áradás van."
Müller Péter


15 dolog, amit az érzelmileg erős emberek nem tesznek

Mindenki környezetében vannak olyanok, akiknek az élete, kiegyensúlyozottsága irigylésre méltó. Akiken azt látjuk, a helyükön vannak. De mi is az ő titkuk? Talán, hogy minden legelőször a fejben dől el. De még mielőtt mély elmélkedésbe kezdenénk, adunk nektek egy kis útmutatót az érzelmileg stabil emberek életfilozófiájáról.

1. Nem könyörögnek figyelemért

Nem kell tűsarkú, póthaj, rikító színek, ők maguktól egyéniségek, akik kitűnnek a tömegből bármilyen hozzávaló, kellék nélkül. Viszont, amit viselnek, azt viselik. Jól érzik magukat benne. 

2. Nem engedik, hogy mások lehúzzák őket

Azért, mert valakinek rossz napja van, nem kell, hogy nekik is hirtelen az legyen. Inkább segítenek a másiknak mosolyt csalni az arcára.

3. Nem tartanak haragot

A felgyülemlett harag, negatív energiával csak magadnak ártasz és ezt ők is tudják, inkább nem néznek vissza csak előre. Ez pedig erősít! 

4. Nem adják fel

Élethosszig tartó kitartás, akarás és küzdés, számukra nincs lehetetlen és akadály! 

5. Nem kételkednek magukban

Miért is kellene? Stabilak érzelmileg, mindent elviselnek és túl tudnak lépni azon.

6. Nem viselkednek hülyén

Ahogy a külsejükkel nem, úgy a viselkedésükkel sem akarnak kitűnni. De vállalják az egyéniségüket, nem teszik magukat zárójelbe. 

7. Nem engednek akárkit az életükbe, magukhoz közel

A legfontosabb! Sokunknak jól jönne az az erős jellem amely nekik van meg, hogy ezt a szabályt betartsuk.

8. Nem félnek szeretni! 

Aki bekerült abba a bizonyos körbe, az biztosan nem szenved hiányt semmiben. Erőn felül vannak ott kapcsolataikban és kimutatnak minden érzelmet.

9. Nem henyélnek egész nap az ágyban

Hiszen az csak elvesztegetett értékes idő. Inkább mennek mozogni, barátokkal szórakozni , mint hogy egy nap csak is fekvéssel és semmittevéssel teljen (és gyakran önsajnálattal...)

10. Nem félnek lassítani

Tudják, mikor kell önmaguknak megálljt parancsolni és újragondolni néhány dolgot. Hisznek az időnkénti újratervezésben. 

11. Nem csinálnak olyat, amit nem akarnak

Inkább küzdenek saját erejükből, és dolgoznak kétszer többet az álmaikért, mint hogy olyanra kényszerítsék, amit ők nem akar, vagy nem egyezik az elképzeléseikkel. 

12. Nem ismerik a „nem” szót

Nincs lehetetlen a szemükben. Az erős jellem, aki hisz önmagában, azt senki nem befolyásolja, egyszóval nem ismerik a lehetetlent.

13. Nem felejtik el, honnan jöttek

Nagyon fontos dolog, tudják, mikor kell visszatekinteni és mikor előre, hogy e szerint tudják értékelni a jelent.

14. Nem akarnak görcsösen megfelelni

Minek is kellene? Hisznek önmagukban ezért az elvárásokat csak is önmagukkal szemben állítják fel.

15. Nem felejtik el, hogy a boldogság csak rajtuk múlik, az ő döntésük

Minden fejben dől el! És eszerint is élnek.

(Akinek egyik tipp sem inge, kérjük, ne vegye magára!...)

Forrás: nesszeszer.blog.hu


Egy plüssmaci ült a játékbolt egyik polcán, és nagyon magányos volt. Volt a jobb kezén egy "60 fokon mosható" cédula, azt hitte ez a neve. Mosható nagyon magányos volt, mert az összes játékot megvették mellőle, egyszer csak úgy gondolta elindul, hogy megtalálja az élet értelmét.
Először egy egérrel találkozott, megkérdezte tőle mi az élet értelme?
Az egér azt mondta: Gyűjtögetni, hogy mindig tele legyen az éléskamra.
Ez Moshatónak nem tetszett.
Másodszor egy macskával találkozott: Az az élet értelme, hogy dörgölőzzünk mindig a megfelelő lábhoz, így érjük el, hogy legyen jó meleg szobánk, és ennivalónk. Moshatónak ez sem tetszett.
Harmadszor egy kutyával találkozott: Szolgálni kell a gazdánkat.
Valahogy ez sem volt neki az igazi.
Negyedszer egy elefántot kérdezett: Az az élet értelme, hogy az élet értelméről gondolkodjunk.
Ezzel sem tudott azonosulni.
Több állatot is megkérdezett, de egyik válasszal sem elégedett meg. Szegény nagyon elfáradt és elkeseredett. Leült egy kilométerkőre fáradtan és nagyon szomorúan. Hirtelen lépéseket hallott a háta mögött, de már ez sem érdekelte. Egy kislány sétált arra, aki észrevette.
- Nahát egy plüssmackó!
A kislány felkapta, és magához ölelte. Mosható hallotta a kislány szívének a dobogását, és akkor már tudta, hogy megtalálta az élet értelmét.
Az életben az a legfontosabb, hogy tartozzunk valahová, valakihez, szeressünk és szeretve legyünk.
A kislány hazavitte Moshatót, aki nagyon sokáig volt ott a szobájában, akivel nagyon sokat játszott, és sok örömet okoztak egymásnak.

 

/ismeretlen szerzőtől/ www.life,hu 2014-02-21


Darvas Szilárd: A nő teremtése

Szóval az Úr legelőször,
Férfiembert alkotott,
Ezzel teltek hosszú évek,
Nappalok és alkonyok,
Ami szép volt, ami jó volt,
Mindent ebbe fektete,
Ő maga is megcsodálta,
Mire készen lett vele:
Domború mell, magas homlok,
Sziklát görgető karok,
És a többi. Részletezni
Amit nem is akarok.
Szeme, füle, lépe, mája,
Lába is, hogy lépne rája,
Hogy így visszagondolok,
Csupa, csupa jó dolog.

No, de közben hiba történt:
Elfogyott a nyersanyag,
Míg a férfi ily remek lett,
A szegény nő megfeneklett,
Rá már semmi sem maradt.
Ám az Isten azért Isten,
Véghetetlen bölcsessége,
Mindig jó dolgokra inti,
Tudja, hogy ha segít magán,
Az Isten is megsegíti.
Hogy ily nagy volt a probléma,
Csak merészebb lett Ő attól,
És nekiállt nőt csinálni,
- ahogy azt ma mondanátok
-Mindenféle műanyagból.
Volt abban a nőben minden,
Bizony nem lesz könnyű dolgom,
Véges-végig elsorolnom.

Az ezüsthold kereksége,
Pálma sudár merevsége,
Őszi felhő mélabúja,
Mélyhegedű néma húrja,
Őzikéknek kecsessége,
Majmok csacsi fecsegése,
Május üde tavaszsága,
Csörgőkígyó ravaszsága,
Fák közt nyögő szél fuvalma,
Bősz oroszlán rémuralma,
Páva tolla, pulyka mérge,
Gyáva nyúlnak rettegése,
Kis verébnek puha pelyhe,
Illatozó rózsa kelyhe,
Mérges fullánk kis darázsba,

Felparázsló tűz varázsa,
Csorgatott méz édes íze,
Szomjúság a tiszta vízre,
Nyári zápor, rét keserve
Tél dühétől szétseperve,
Bátor tigris vad haragja,
Kis pacsirta trilla-hangja
És a többi, és a többi,
Az is, ami ki lett hagyva.

Nem volt már a férfi árva,
Mert az Úr az új teremtményt,
Neki adta illetőleg,
Rásózta az ő nyakára...

Nem telt bele alig pár nap,
Hát az Úrhoz mén a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az isten csak megérti.

Uram! - így szól - kezed mért ver?
Rettenetes egy teremtmény,
Akit adtál, az a némber.
Szája be nem áll, ha fecseg,
Egyszer nyűgös, másszor beteg,
Minden semmiségért zokog,
És veszélyes és szeszélyes,
Hogyha egy kis öleléshez
Néhanapján hozzáfogok.
Máskor - hogy is mondjam - mohó!
Izzik, mint a tüzes kohó,
Kábít, bódít, mint az óbor,
Csak az a baj, hogy sose jókor.
Elpusztulok vele élve,
Így könyörgök: vedd őt vissza!
Nincs szükségem feleségre!

Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
Látom nincs belőle hasznod,
Nem erőszak a disznótor,
Visszaveszem én az asszonyt!

Nem telt bele alig pár nap,
S hát megint csak jön a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti:

Uram! - így szól - én se értem,
De hiányzik az a némber,
Ettől vagyok én most bajba,
Hiányzik a dalos ajka,
Milyen kedves, mikor fecseg,
Megható, ha néha beteg,
Hogyha szenved, hogyha zokog,
S milyen hálás, milyen boldog,
Hogyha egy kis öleléshez,
Néhanapján hozzáfogok.
Mámorító, mikor mohó
Izzik, mint a tüzes kohó,
Kábít, bódít, mint az óbor,
Sose rosszkor, mindig jókor,
Nincs öröm, csak vele élve!
Így könyörgök: add őt vissza,
Szükség van a feleségre!

Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
Látom, látod már a hasznod,
Visszaadom hát az asszonyt!

Nem telt bele alig pár nap,
S hát csak újra jön a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti:

Uram! - így szól - én se értem,
De csak némber az a némber,
Sok bosszúság, kevés öröm,
És a csóknál több a köröm,
Köröm, karom, fecsej, szitok,
Ha úgy látja jónak, kidob,
Minden bajért engem okol,
Vele élnem tüzes pokol,
Így könyörgök, legyen vége,
Vedd őt vissza, sose lássam,
Nincs szükségem feleségre!

Ez már sok volt az Istennek,
Nagyot ütött az asztalra:
Volt időd, hogy kiismerjed,
Nekem is van egy kis eszem,
Többé vissza sose veszem,
Oktalanságodon okulj,
Ahogyan tudsz, úgy boldogulj,
Ezt a mérget hordanod kell,
Akárhogyan éget is,
Vidd az asszonyt, mert különben,
Beszüntetlek téged is!

Sok millió éve ennek,
De semmi se változott,
Ma is így vagyunk a nővel,
Hol áldott, hol átkozott.
Nyögünk, hogyha velünk van és,
Hogyha elhagy akkor is,
Ezt csináljuk amíg élünk,
Így jön el az aggkor is,
Amíg ez a világ világ,
Össze sosem békülünk,
Tragédiánk egy mondatban:

Sem velük, sem nélkülük!
 

Forrás:Hegedűs Sándor oldaláról 

2014-02-20

 


Romhányi József: Marhalevél

Egy tehén szerelmes lett a szép bikába, minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben nagyjából eképpen:

Hatalmas Barom!
Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbőgni nem restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,
gondolatom egyre Ön körül őgyeleg.
Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
Midőn megláttam a legelő előtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, hogy kéj oson
keresztül a rostélyoson.
Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit velem Ön tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnek valómat.
Ám míg Önről ábrándozom kérődzve,
vad féltés öl a szívemig férkőzve,
és átjárja ó mind a kín,
velős csontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat,
csupa gőg,
mely után az egész tehéncsorda bőg.
De ne féljen Bikaságod!
Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám ha mégis kegyes szívvel veszi ezt a levelet,
s megszánja az Önért égő tehenet,
válaszoljon hamar rája.
Üdvözli Önt a marhája.

Im a levél. Ráírva a kelte.
Az úton a posta előtt le is pecsételte.
De a postáskisasszony nem vette fel...

Forrás:Czinege Piroska oldaláról 

2014-02-15


B.Radó Lili: Tudd meg...

Tudd meg, én Neked fájni akarok,
emlék akarok lenni, mely sajog,
mert nem lehettem eleven valóság.
Tudd meg, nem láthatsz égő piros rózsát,
hogy ne én jussak róla az eszedbe,
akit engedtél elmenni csókolatlan.
Mert minden fájni fog, amit nem adtam,
és minden szó, mely kimondatlan maradt.
Nem láthatsz tengert s arany sugarat,
mely nem a szemem lesz s a mosolygásom
s hiába húnyod be szemed, hogy ne lásson,
mert a szívedbe égettem be magam.
Minden hajnal, minden nap alkonyatja,
a rét, ahogy a harmatcseppet fogadja,
a könny, a vágy, a csók, a dal, az álom,
minden asszonykéz, minden férfivállon,
s az asszonyod, ha karodba veszed:
mert sohse voltam eleven valóság,
mindenütt, mindig, minden én leszek.

 

Forrás:Hegedűs Sándor oldaláról 

2014-02-15


2014-02-13


Váci Mihály: Még nem elég!

Nem elég megborzongni,
de lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
de mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
fagyot is bírjon el,
ki acél akar lenni,
suhogni élivel.

Nem elég álmodozni.
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell!
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el;
jövőnket - tudni kell!

Nem elég a célt látni;
járható útja kell!

Váci Mihály: Még nem elég!

Nem elég útra lelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! Elsőnek,
elől indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer!

Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell: - az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell: - az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!

Nem elég - a Világért!
Több kell: - a nemzetért!
Nem elég - a Hazáért!
Több kell most: - népedért!
Nem elég - Igazságért!
- Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!

Forrás:Hegedűs Sándor oldaláról 

2014-02-13


Bódás János: Ki van jelölve a helyed

Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karjaid között.
Azért roskadnak másnak vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják,
s csak a mélység felett van magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van tebenned.

Megmutattad-e néha legalább?
Enyhült, s szépült-e tőled a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?
Ott is, hol eddig minden tiszta volt?
Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Ki van jelölve a helyed,
ne nyugodj, míg meg nem leled.
Csak ott leszel az, aminek
rendeltettél...

Másként mag leszel, mely kőre esett,
elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem juthat el.
Gyógyszer, ami kárba veszett,
mit sohase kap meg beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan,
cserép, amiben nincsen virág,
s nem veszi hasznod sem az ég,
sem a világ.

 

Forrás:Hegedűs Sándor oldaláról  2014-02-10



 

0.026 mp